Csak bámultam kifelé a busz ablakán át, figyeltem a járókelőket. Egy fekete árny suhant át a hűvös pesti éjszakában. Egy fiatal lány fekete hajjal, fekete ruhában, fekete szívvel. Egy lány, aki a helyét keresi a világban, és nem találja.
A lelke mélyén talán ő is fehér, de az ilyesmit felvállalni manapság életveszélyes. Így hát marad ő is a fekete álarcnál, amely mögé valós érzelmeit rejtheti, és válhat olyanná, mint mindenki más. A nagyváros forgatagában ő is csak egy senki, jelentéktelen porszem, mint mi mindnyájan.
Eme gondolataim fonalát egy mentőautó sikító szirénája szakította meg, mely élesen hasította át a csendes éjszakát…
Fekete (2006 ősz)
2007.11.16. 23:49 :: gendalor
4 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://gendalor.blog.hu/api/trackback/id/tr4231710
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
edit 2007.11.19. 22:57:21
én mint vidéki naiv cafka még elhiszem, hogy lehet fehéren élni, és nem bánt a tömeg, ha leveszed az álarcod. de ha mégis akad néhány gonosz, aki vissza akar élni azzal, hogy eldobod a fekete ruháidat, akkor majd személyesen husángolom az ocsmány pofájukat a ruhafoszlányaiddal;) csak hogy kényelmesen érezd magad és ne kelljen eltűnnöd vagy félned bármitől. megéri megmutatni, hogy ki vagy. többet kapsz. néha fáj. de aki jó, azt szeretik, te az vagy, ezért többnyire nem fog fájni.
edit 2007.11.19. 23:02:54
ide kapcsolódik! idézhetlek? megteszem...
"Mert a mai világban már egy kis kedvességhez is bátorság kell! Nem tudom, mért félünk annyira megnyitni a lelkünket mások előtt, még ha csak egy ilyen röpke pillanatra is. Azért én buzdítanék mindenkit, mert pár kedves szó, egy mosoly, egy bátorító pillantás, vagy egy kézfogás igazán nem kerül semmibe, viszont megédesítheti egy ember napját. És mikor meglátod az arcán felfénylő mosolyt, megérted, hogy a tiédet is! És ez az igazi csoda…"
kimondtad a saját problémádra a megoldást......
"Mert a mai világban már egy kis kedvességhez is bátorság kell! Nem tudom, mért félünk annyira megnyitni a lelkünket mások előtt, még ha csak egy ilyen röpke pillanatra is. Azért én buzdítanék mindenkit, mert pár kedves szó, egy mosoly, egy bátorító pillantás, vagy egy kézfogás igazán nem kerül semmibe, viszont megédesítheti egy ember napját. És mikor meglátod az arcán felfénylő mosolyt, megérted, hogy a tiédet is! És ez az igazi csoda…"
kimondtad a saját problémádra a megoldást......
eszter.. 2007.11.20. 14:38:15
Régen azt gondoltam alapból mindenki fehér, ma már tudom h mindenki fehér-fekete, sőt mégjobb mindenki színes is! De ez mindegy..
Lényeg h van vki aki számára senki sem jelentékteéen porszem, mégha néha úgy érezzük is. Mindenki iszonyú fontos!
Lényeg h van vki aki számára senki sem jelentékteéen porszem, mégha néha úgy érezzük is. Mindenki iszonyú fontos!
gendalor 2007.11.26. 23:00:42
Mmm, nagyon szép és igaz, amit írtatok, de azt hiszem, ezt mindketten félreértettétek kicsit. Ez kb. az egyetlen írásom, ami nem akar több lenni, mint ami: csak egy hangulat, ami elfogott egyszer buszozás közben, és át akartam adni. Az a lány nem én vagyok, valami rocker csaj lehetett. Amúgy magamat mindig is fehérnek éreztem, és én is azt gondolom, hogy mindenki fehér vagy színes... az élet szép :)