Őrült téboly, vad álom,
Szárba szökkent gondolat,
Körülvesz a sötétség,
Szétrombolja vágyamat.
Üres világ, kegyetlen életem,
Közepén én, köröttem csak végtelen.
S vak éjben egyedül vagyok,
Éltető sugár arcomra már nem ragyog.
S sötétség sziklasírján vérző rózsa terem,
Megsebzé szívem, éltem fagyos verem.
Hol vagy barát? Ó hol, szerelem?
Elhagytál egy álomképért, s szilárd kő nőtt szívemen.
Arcomon fekete könny csordul,
Vérízű csókod éget könyörtelen,
Drága kínzó gyilkosom,
Csak te ne hagyj árván, gyönyörtelen!
De elfordulsz, s száguldsz sebesen,
Nem hallasz már, talán sosem hallottál!
Vérem tombol, szívem megszakad,
Eltűnsz, hűtlenséget vallottál!
Magány (2005.10.22.)
2007.11.16. 22:20 :: gendalor
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gendalor.blog.hu/api/trackback/id/tr87231637
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
