Szenvedélyes lány volt. Egyetlen pillanat alatt be tudott szeretni bárkibe és bármibe, akit és amit szépnek tartott. Szerelmes volt filmekbe, színészekbe, sorozatokba, dalokba és előadóikba, színdarabokba, versekbe és költőkbe. Szerelmes volt a tengerbe, a perzselő homokba a partján, és a szélbe, mely a végtelen felé repítette szemcséit. A kövekbe, melyek daloltak neki, a fákba, melyekben a lelkét érezte, a tűzbe, mely szenvedélyt adott.
Szerelmes volt nőkbe is, asszonyokba, kiknek csodálta kemény és zárt szívét, és kétségbeesetten vágyott felolvasztani azt. Szerelmes volt a barátnőibe, és szinte már fájt, hogy testük nem egy, és ők nem érzik, amit ő.

Egy perc alatt lángra lobbant az iránt, ami megérintette a szívét. Ahogy Müller Péter mondaná, amiből az élet melegsége, a szeretet tagadhatatlanul szükséges jelenléte áradt. Maga is elkeseredetten vágyott rá, hogy adjon és kapjon.

Hűséges is volt. Ahhoz, amibe egy szempillantás alatt szeretett bele, egy életen át ragaszkodott. A szépséghez, zenéhez, művészetekhez való kötődése eszmélése idején született, a természethez való vonzódása csak nemrég tudatosult, de tagadhatatlan, hogy míg él, elkísérik ezek a szenvedélyek.

Száz és száz dolog van hát, amelyért ilyen hatalmas szenvedéllyel lobogott, csak férfi iránt nem. Voltak persze kisebb-nagyobb vonzalmak az életében, és volt egy férfi, akit azóta szeretett, hogy megismert. Hosszú éveken át sóvárgott utána, mindhiába. Hányszor szaggatta szívét a keserves féltékenység, a visszautasítás és a könyörtelenül visszafojtott mardosó vágy miatt érzett elviselhetetlen fájdalom. Még most, évek múltán is összeszorul a szíve, ha rá gondol, vágyakozik édes csókja, testének érintése után, amit soha nem ismerhetett, és valószínűleg soha nem is fog.

De mégis, ez a kínzó vágy sohasem pótolja azt a meghitt melegséget, amit más iránt már oly sokszor érzett. Talán férfiba még nem is volt szerelmes. Ó, jelentkező akadt bőven! Hányszor vetették már a szemére, hogy nem ad esélyt nekik, és szinte már bűntudatot érzett emiatt, de hát hiába, nem jött a szerelem.

Minden más esetben az első pillanat alatt eldőlt, hogy mi lesz a kapcsolatuk sorsa, és az így kialakult szenvedélyek tartósnak bizonyultak, sohasem csalódott bennük. És bár maga is vágyott már az érintésre, egy férfi közelségére, mégsem lehetett az csak „egy” férfi.

Ő „a” férfit kereste. Azt, aki az első pillanatban megérinti a szívét, kizárva minden kétséget. Várta ezt a férfit, és a mai pillanatig várja, kapaszkodva hitébe, mert bizonyosság nincsen. De valahol a szíve mélyén tudja, hogy csak így lesz jó.