Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

HTML

esélyek háza

Szijasztok! A blogomnak az "Esélyek Háza" nevet adtam, mert egy jó lehetőségnek, esélynek tartom, hogy kipróbáljam magam abban, amire már régóta vágyom: írhatok! :) Fogadjátok őszintén és nyíltan, és majd meglátjuk, mi lesz belőle! :) Ja és lehet ám reagálni rá (nem csak szóban) !!! :D

Friss topikok

  • Miki egér: Biztos vagyok benne, hogy tudod, pirinyó. Megirhatnád, mi újság veled, kíváncsi vagyok. Szívesen a... (2009.05.12. 15:00) Érzések (2009. március)
  • gendalor: jajjj, de jóóóóóóó! Végre írt valaki! Eszterem, nekem most te adtad meg a reményt! :P Igen, van be... (2008.07.14. 17:23) Munka: pénz - öröm?
  • Krisztinka: It's time to say goodbye... (2008.05.01. 20:33) Búcsú
  • Krisztinka: Rendet csak úgy lehet csinálni, ha előbb feltúrunk mindent... Nos, azt hiszem a feltúrás profi mód... (2008.02.11. 23:26) Lángolás
  • eszter: Csodálatosan szép! :) és őszínte és bátor és világos. Nem kell félned, Ő mindig ott van, akkor is ... (2008.01.24. 10:05) A ködön túl...

Linkblog

Szeretni és szeretve lenni... (2008. október)

2009.04.02. 22:28 :: gendalor

 

Egy közepesen unalmasnak induló, a közepénél elronthatatlanul tökéletesnek kikiáltott, pár óra alatt mégis borzalmasba átcsapó nap végén vagyok. Nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen csak egy újabb követ gördített elém az élet, és ez gondolkodásra késztetett: problémákról, lélekről, Istenről… az életről. Ekkor jutott eszembe a következő kis tanmese a bátor lélekről, aki miután megértette a Személyes Történetét (ezt a gondolatot Paulo Coelho brazil írótól loptam, elnézést érte, de szerintem zseniális), mit sem törődve azzal, hogy mások bolondnak nézik, követni kezdte azt.
Ámde a felismerés sem olyan egyszerű! Ahhoz ugyanis, hogy meglásd a Nagy Igazságot, hogy méltó legyél rá, hosszú utat kell végigjárnod. És a legtöbb esetben ez az út egy sárral teli, mélységes szakadékot jelent. Nem tudom, miért, de így van. És minden olyan gyorsan történik. Az egyik pillanatban még a kitaposott ösvényen sétálgatsz, aztán hirtelen a gödörben találod magad. Észre sem veszed, hogy süllyedsz lefelé, csak amikor már egészen a nyakadig ér a sár. Pánik lesz úrrá rajtad, de onnan már nincs visszafordulás, az utadat végig kell járnod!
Nem tehetsz mást, vergődsz, küzdesz, majd mikor már az utolsó erőd is elhagyott, beletörődsz a sorsodba. És akkor, abban a pillanatban, egy apró fénysugár szökik át a vastag sártengeren. Ha eleget tanultál az utad eddigi részén, és elég nyílt a szíved, hogy meglásd, a sugár kitágul, és a szétáradó fényességen át egy kötél ereszkedik feléd. Te megragadod, és mászni kezdesz felfelé. Nem ámítalak, irdatlanul nehéz lesz, mert a sár azért még körülvesz, és nem akar elereszteni. De te már nem félsz, mert tudod, hogy a kötél másik vége Isten kezében van. És tudod, hogy biztonságban vagy. Megismerted a Világlelket (ez is Coelho).
Az utad második szakaszában a belé vetett hit és bizalom vezérel, ekkor érted meg igazán, mi a Személyes Történeted. A Világlélek, vagy ha úgy tetszik, Isten megmutatta neked. Most csak Ő van, és te. Csak Őt látod, és ez elég. Más úgysem értené, mert ez a te saját történeted, csakis és kizárólag a tiéd. Miután megtaláltad a békét Istennel, és vele együtt önmagaddal, új élet kezdődik.
Csodára leltél, és kétségbeesetten vágysz rá, hogy megmutasd másoknak. Ugyanakkor megtanultál hallgatni is, figyelni, érezni. Szeretni. A titok, amire rátaláltál, szavakkal egyébként sem mondható el, mindenki maga kell, hogy felfedezze. Ezért hát szeretsz, ahol megengedik, és ahol nem, ott is, csak ott a háttérben maradsz. Valójában mindig a háttérben maradsz…
Azt hiszed, elég csak hallgatni, szeretni önzetlenül, és nem kérni cserébe semmit. Nem szólsz, ha valami fáj, hisz másoknak is fáj, és nekik nem is jutott abból a csodálatos ajándékból, amiből neked igen. Nincs jogod, hogy fájjon. Így gondolod. Önzésnek éreznéd, ha segítséget kérnél, ha elfogadnád, hogy adjanak, mert neked már így is több van, mint nekik.
És ekkor tévedsz igazán nagyot. Mert az utad, a Személyes Történeted harmadik szakasza épp arról szól, hogy az Úrral kötött fenséges frigy után visszatérj oda, ahová tartozol, élj úgy, mint a társaid, és kamatoztasd a tudást, amivel megajándékozott az élet. Nem elég csak szeretni. Ha nem hagyod, hogy szeressenek, az önzés. Nagyobb önzés, mint ha egyszerűen nem szeretnél. Ne félj hát sírni, fájni, gyengének lenni! Embernek lenni… Adj szívből és fogadd ugyanúgy, amit neked adnak! Egy nálam jóval bölcsebb ember évszázadokkal ezelőtt megírta: „Ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, s szeretve lenni jó!”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://gendalor.blog.hu/api/trackback/id/tr951042848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.