esélyek háza

 Érzések. Kavarog. Sok. Fáj. Álmok. Régiek. Színesek... Hangok. Fények. Elvakítanak. Nem látok. Nem baj. Szeretem. Füst. Terjeng. Taps. Mindegy. Ott lenni. Jó. Táncolok. Volt. Enyém. Most nincs. Zene. Álmom. Énekeltem. Volt. Nem úgy akartam. Volt. Jó volt. Maszkok.…

 Napsütéses délután volt. Kisírt szemekkel, négy napja mosott hajjal (amit már csak összefogva lehetett viselni), ziláltan állt a villamosmegállóban. Ekkor váratlanul és ellenállhatatlanul sürgetően beléhasított a gondolat, hogy fel kell hívnia. Itt és most. Mindegy, hogy…

 Csak nézett rám, mélyen a szemembe. Azt kérte, mondjak valamit. Mondjak valamit, ami arra készteti, hogy engem válasszon, hogy ne menjen el. Nem értettem semmit. Nem tudtam, hogy hatalmamban áll egyetlen szóval maradásra bírni. És mit mondhatnék? Nem hittem… Mit vár…

 Egy közepesen unalmasnak induló, a közepénél elronthatatlanul tökéletesnek kikiáltott, pár óra alatt mégis borzalmasba átcsapó nap végén vagyok. Nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen csak egy újabb követ gördített elém az élet, és ez gondolkodásra késztetett:…

  - Jójó, rendben, akkor jövő héten találkozunk, de hétfőn még mindenképp hívlak… én is nagyon örülök… szijaszija. – Vidám arccal tette le a telefont. Jövő hét… De most vissza kell mennie a többiekhez, befejezni a vacsoráját, amit a hirtelen…

  Fotók. Fekete-fehérek és színesek. Elképesztően jók. Művésziek. Van, amelyik egyetlen pillanatot ragad meg, van, amelyik hangulatot fest, és vannak szépen megkomponált együttesek is. Az egyik különösen megfogott. Fényes, árnyékos, egyszerű. A bal oldalon egy gitár…